Baka István
1948 - 1995
Vadszőlő
                  Arszenyij Tarkovszkij emlékének

Mint házfalat a vadszőlő, befut.
És összetart az emlékezetem;
Vagyok, mert voltam, s ennyi épp elég –
Akkor nyitom, ha becsukom szemem.


Ha kifelé bezárul minden út,
Itt legbelül lesz tágasabb a tér:
Puszták, hegyek, melyekre úgy borul.
A menny, mint kozmikus lapulevél


Felkél a Nap s lenyugszik, városok.
Sötét utcáin árnyak kóborolnak:
Mind ismerős, és náluk, aki él,
Nem élőbb és nem holtabbak a holtak.


Ki megszólított egykor, már örök
Megszólitás és ifjuság marad,
Míg össze nem roppannak falaim
Vadszőlő-terhű életem alatt.



Baka István a magyar líra kiemelkedő képviselője. Fájdalmasan korai halála ellenére is életműve teljes, költői világa lenyűgözi az olvasót. Méltó helye van József Attila, Vörösmarty Mihály égi társaságában.

E kis kötet kedvcsináló a Baka-versekhez, egyfajta Bevezetés a Baka-univerzumba. Halálának huszonötödik évfordulójára barátai és tisztelői osztják meg egy-egy Baka-vershez kapcsolódó élményeiket. A rövid írások nem titkolt célja, hogy az olvasó kedvet kapjon a Baka-versek olvasásához, megismerje ezt a lenyűgöző világot.

„Nos, Mesterem fordult külön a férfihoz –, búcsúzzék el a várostól. Itt az idő!” – mondja Bulgakov Wolandja, mielőtt elindulnak a moszkvai Verébhegyről az örökkévalóság, a halhatatlanság felé. Mi sem mondhatunk mást. „Itt az idő! Jó utat, Pista!”

Impresszum
Tartalom
Baka István versei a digitális térben
Tanulmányok, cikkek
Műfordítások
Digitális Irodalmi Akadémia (Baka István)



Kedvezménnyel
vásárolok!